Blog - Csendőr Emlékkiállítás az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban

A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

Zombor – A Nyugat-bácskai magyarság központja

A települést 1360-ban Chobor Szent Mihály alakban említették, mint a Czobor család egykori birtokát. 1478-ban a Czoborok a török veszély ellen erődítményt építettek birtokukra. 1541-ben a török elfoglalta a várost, lakosságát elhurcolta. Helyükre szerbek települtek. A város 1687-ben szabadult fel a török alól. Még abban az évben bunyevác betelepülők, majd szerb határőrök érkeztek ide. Ekkor Zombor tipikus határőrváros lett, élén a kapitánnyal. Határőrei részt vettek az 1691. évi szalánkeméni csatában. 1697. szeptember 11-én a zentai csata alatt török portyázók támadták meg, de a lakosság visszaverte őket. Ennek emlékére a városban 21 órakor harangoznak. Az 1699-es karlócai béke után a város újra fejlődésnek indult, járási központ, majd 1717-ben katonai határőrvidék központja lett. 1745-ben a bácsi vármegye része lett, és elveszítette kiváltságait. 1749-ben hosszas küzdelem és 150.000 aranyforint befizetése után Mária Terézia szabad királyi várossá emelte. 1802-ben Bács-Bodrog vármegye és így a kincstári jószágigazgatóságnak is székhelye lett. 1763-ban építtette gróf Grassalkovics Antal kir. udvari kamarai elnök a kincstári adminisztrációs épületet. A szabadságharcban a város élénken részt vett, azonban 1849. február 11-én a felkelt szerbek elfoglalták, a vármegyeházát feldúlták, levéltárát legnagyobbrészt elpusztították. A világosi katasztrófa után Zombor is csöndes megadással élte napjait. Az aradi golgotán vérzett el Zombor szülötte, a tizenhármak egyike: Schweidel József tábornok is. A város a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zombori járásának központja is volt. 1941 és 1944 között Zombor az egész Bácskával együtt ismét Magyarország része lett. Visszaállították az 1920 előtti közigazgatás területi beosztását: Zombor Bács-Bodrog vármegye és a Zombori járás székhelye lett. 1944-ben a szerb megtorlásnak 5650 helyi lakos (németek és magyarok) esett áldozatul.

Zombor (szerbül Сомбор / Sombor) ma város és község a Vajdaságban, Szerbia Nyugat-bácskai körzetében.