Építését már 1828-ban elhatározta a hitközség; alapkövét azonban csak 1860-ban tették le. Több mint egy évtized alatt nagy nehezen tető alá került, de költség hiányában 1875-ben az építő-bizottság a munkálatokat megszüntette. Harmincz esztendeig állt úgy, omladozó, bemohosult falakkal az ú. n. "régi új templom", míg végre Császka György, volt kalocsai érsek bőkezűségéből a kéttornyos templom elkészült. 1905-ben, Szent István napján Várossy Gyula dr., akkor székesfehérvári püspök, ma kalocsai érsek, Zombor szülötte, szentelte föl. A zombori karmeliták temploma az egyetlen, amely a vajdasági templomok közül eredeti állapotában őrzi a magyar korona mását. Magyar jelképek szempontjából a legértékesebbnek a zombori karmelita templom számít, hiszen két tornya között Szent István szobra áll, a templombelső pedig bővelkedik magyar vonatkozású jelképekben. A főoltáron Szent István térdel a magyar korona elott, és imádkozik Szűz Máriához, valamint a magyar szentek is ott vannak az oltárnál lévő domborműveken: Szent László a baloldalon, Szent Imre a jobbon, valamint Szent Margit és Szent Erzsébet a főoltáron. A szerb hadsereg bevonulása után a második boltív mennyezeti képén a magyar címer helyére a karmelita címer került, a magyarok nagyasszonya, a jogar, és az országalma mellé, hiszen le kellett festeniük a nemzeti jelképet. A Szent István szobor, és korona azonban érintetlen maradt.