Zombor városa egyik fontos helyszíne volt a nagy fejedelem bácskai hadjáratának, amelyre a város büszkén emlékezett. II. Rákóczi Ferenc földi maradványai 1906-ban tértek haza magyar földre, ami a magyar történelem egy jeles eseménye volt. Még ebben az évben Zombor városatyái is elhatározták, hogy anyagiakat nem sajnálva, méltó emléket kívánnak állítani a jeles magyar államférfinak.

Az egyedülálló alkotás elkészítésére nem mást, mint a kor ünnepelt szobrászművészét, Jankovich Gyulát kérték fel. (Az ő alkotásainak egyike a Szent Gellért püspököt ábrázoló mestermű Budapesten). A 2 méter magas monumentális szobor alakja bronzból, talpazata pedig kőből készült. A Zombor belvárosában felállított alkotásnak már csak a környezete is impozáns volt, körülötte számos műemléki épület helyezkedett el, így a Városi színház, a Vadászkürt szálló és a Fernbach-palota. Nem csupán a szobor művészi kivitelezése és környéke lehetett pazar látvány, hanem a felavatása is 1912 június 9-én. A leleplező ünnepséget Dr. Márki Sándor egyetemi tanár nyitotta meg, majd a nemzet színésznője Jászai Mari szavalta el Dömötör Pál ezen jeles alkalomra írt „Rákóczi szobornál című ódáját”. Ami kiemelendő, hogy filmtörténetileg is egyedülálló volt az esemény, mivel a szintén helyi származású, később világhírű filmes Bosnyák Ernő mozgókamerájával is halhatatlanná tette a pillanatot. (Bosnyák Ernő volt egyike azon magyar emigránsoknak, akik világszínvonalra emelték a hollywoodi filmgyártást).

A világ viszont nem élvezhette sokáig a szobor pompás látványát. Az 1918-ban bevonuló szerb katonák bivalyokkal lerántották talpazatáról a mesterművet és darabjaira törték. Az 1930-as években a megmaradt szobortöredékeket is beolvasztották, ezzel eltűntetve a szobor maradék emlékét is.  

Illusztrációk: Cirkl Rudolf és Rezicska Károly gyűjteményéből – forrás: https://www.magyarszo.rs/